Rákosrendező Projekt

A Rákosrendező területére közel két kilométer hosszú, észak–déli irányú, természetközeli közparkot terveztünk. Budapestnek nincs ilyen összefüggő, átszellőző zöldfolyosója a város testében; a Zöld-völgy ezt a hiányt tölti be, és a mai posztindusztriális területet a főváros egyik ökológiai magterületévé teszi.

A koncepció kulcsa a „porózus városperem”. A sűrű beépítést a terület széleire húzzuk, a belső táj pedig nagyvonalú, összefüggő egységként marad meg. Az épített és a természetes környezet nem éles vonal mentén válik el, hanem fokozatosan megy át egymásba. Terveink szerint így nagyjából kétszer akkora a zöldfelület érzékelhető hatása, mint a szokásos városfejlesztésnél.

Maga a tájépítészet ökológiai regeneráció. A ma fajszegény élőhelyeket a természetes szukcesszió tudatos felgyorsításával gazdagítjuk. Szelektíven kezeljük a meglévő faállományt, honos lágyszárú magkeverékekkel vetünk gyepeket és ökotonokat, lágy terepformálással tartjuk helyben a vizet, az erdőket pedig örökerdő-elven fejlesztjük tovább. Nedves élőhelyek is létrejönnek. Észak–déli irányban száraz és nedves gyepek, száraz és nedves erdők váltják egymást, és visszaáll a terület eredeti élőhelyi rendje.

A kék-zöld rendszer sarokköve a Rákos-patak revitalizációja, amely gyalogos és ökológiai kapcsolatot teremt a terület keleti és nyugati oldala között. A csapadékot teljes egészében helyben tartjuk. Esőkertek, áteresztő burkolatok, zöldtetők és szikkasztók gondoskodnak róla, hogy a közcsatornába egyetlen csepp se kerüljön.

A park szakmai bázisa a Kapagyár-szigeten létrejövő Táj-manufaktúra (Landscape Factory): kutató-, oktató- és kísérleti műhely, egyben a terület zöld fejlesztéseinek inkubátora.

A park nem kész állapotban nyílik meg, hanem fokozatosan érik be az ökológiai folyamatokkal együtt. A kerékpárutak, piknikhelyek, sportpályák és kulturális programok ehhez a tempóhoz igazodva épülnek hozzá. A tervezett zöldfelület végül eléri az 50 hektárt, ezen belül több mint 20 hektár összefüggő közpark.