Déli Tisza-híd | Szeged

A szegedi Déli Tisza-híd nem csupán közlekedési infrastruktúra. Terveink szerint a közúti híd északi oldala fásított promenádként, közösségi térként és zöldhomlokzatként jelenik meg – olyan megoldással, amelyre folyóhídon Európában is alig akad példa.

A híd vízszintes konzoljainak háromszög alaprajzú rácsmezőibe park- és sorfák, többtörzses bokorfák, cserjék és évelők kerülnek. A növényfelületek között pihenőterek, gumiburkolatú játszó- és sportfelületek, rendezvényekre alkalmas burkolt területek és panorámás lelátófelületek váltják egymást.

A tervezési koncepció alapelve az ökologikus és fenntartható szemlélet. Honos, a városi klímát jól tűrő, változatos fajösszetételű növényállomány kialakítását terveztük, amely minden évszakban látványos, és mérsékelt fenntartási igény mellett is esztétikus képet mutat.
Az északi főtartó teljes hosszán végigfutó zöldhomlokzat örökzöld borostyán és lombhullató vadszőlő kombinációjával épül fel, rozsdamentes acélháló futtatószerkezeten. A vertikális zöldfelület egyszerre teremt esztétikai és ökológiai értéket: élőhelyet biztosít, megköti a szálló port, mérsékli a hőterhelést, és a folyó, illetve a város felől is markáns zöld arculatot ad a hídnak.

A tervezett zöldfelületek intenzitása a híd végei felől a közepe felé fokozatosan csökken, organikus átmenetet képezve az ártéri, természetközeli és az urbánus zóna között. Az öntözés csepegtetőrendszerrel, a csapadékvíz-kezelés pedig vízérzékeny tervezési elvek szerint valósul meg.